Az Autonómia Alapítvány kuratóriuma 1998 márciusában 62 pályázatot fogadott el a Saját konyhakert 98 című pályázati kiírásra beérkezettek közül. A támogatás egy szervezetre eső nagysága ötven és ötszázötvenezer forint közt volt. Minden támogatás egységesen 3/4 rész adományból és 1/4 rész visszatérítendő kamatmentes kölcsönből állt. Ez utóbbi kölcsönt a szervezetek hat részletben, a program futamideje alatt, havi bontásban fizethették vissza.
A pályázat célja a hátrányos helyzetű családok saját erővel megtermelhető zöldségszükségletének biztosítása volt elsősorban. A program távlati célkitűzései közt szerepelt azonban a roma és nem-roma származású embereknek a programban való részvétel során kialakuló szorosabb együttműködésének elősegítése. Különösen hangsúlyos volt a korábban kertjeiket nem művelő családok bevonása, hiszen korábbi tapasztalataink szerint sok településen a hátrányos helyzetű családok negatív megítélését fokozza a saját megművelt kert hiánya, amit a környezetük esetlegesen a lustaságnak és a változtatásra irányuló szándék hiányának tud be. Ez az esetek nagy részében azonban nem igaz. Ma már a konyhakertek megművelése is olyan költségekkel jár, amit egy-egy a létminimum alatt, igen alacsony jövedelemmel rendelkező háztartás nem tud felvállalni. Az Autonómia Alapítvány támogatásával átlagosan, szervezetenként 11 ilyen családnak sikerült ebben az évben feltörni kertjét.
A pályázaton csak civil szervezetek szerezhettek támogatást, bár több olyan alapítvány is ebbe körbe került, amely valamely iskola vagy gyermekotthon forrásbővítésre létrehozott szervezete volt. E szervezetek esetében a kedvezményezettek (résztvevők köre) a intézmény tanulóiból és gondozottjaiból állt. Ezekben az esetekben a közösen művelt konyhakertben módjuk nyílt a gyerekeknek a kertészkedés alapjainak elsajátítására, valamint a kertművelés munkafázisainak begyakorlására szakemberek felügyelete mellett. Külön öröm az Autonómia Alapítvány számára a független, civil szervezetek nagy száma a támogatottak közt.
Ami megtermett
A konyhakertek terményköre nagyon sokszínű. Szinte nehéz is volna olyan zöldségre gondolnunk, amely a támogatott szervezetek által megtermelt növények közt nem fordult elő. A céklától a patiszonon keresztül a fűszerpaprikáig széles e kör, azonban a legnépszerűbb növény a burgonya volt. Szinte minden család kertjében előfordult és az esetek nagy részében a támogatás segítségével mindenki megtermelte a télire elegendő mennyiséget. Hasonlót mondhatunk el a babról vagy a hagymáról is.
Találkoztunk szép számmal olyan támogatottal is, akinek annyi termett kertjében, hogy nemcsak a család ellátását tudta ebből a mennyiségből fedezni, hanem még a helyi piacra, leadásra is jutott, ezzel pedig sikerült a család bevételeit kiegészíteni. Természetesen nem ez volt a jellemző, hiszen a támogatottak közt sok-sok nagycsaládos is előfordult, akik szerint nem lehet annyit termelni, amit a család nem fogyasztana el". Egy pusztaradványi családfő azonban pincéjét megmutatva ehhez azt is hozzátette: de most legalább már nem félek a téltől".
A program hasznát nem kizárólag a megtermelt élelmiszer mennyiségén, az újonnan feltört kertek számán vagy az egymáshoz közelebb került roma és nem-roma családok közt kialakuló együttműködésén, kölcsönös megértésén mérhetjük le. A program lebonyolítása során még egy hasznos jellemzőt figyelhettünk meg. A támogatott családok jelentős részének a megelőző években igaz nagy anyagi erőfeszítések révén sikerült ugyan előteremteni a legszükségesebb vetőanyagokra való pénzt, de arra már soha nem maradt elegendő forrásuk, hogy a lehető legjobb vetőmagot, az műtrágyát vagy növényvédő szereket is beszerezzenek. Így kerti munkájuk hatékonysága általában messze elmaradt a jobb anyagi helyzetben lévő gazdálkodókétól. Ez a jelenség különösen szembetűnő a burgonya-vetőanyag esetében, hiszen a támogatott családok korábban az előző évről maradt burgonyagumókat ültették el, ez azonban a hibrid vetőanyagok esetében két év elteltével olyannyira lecsökkentette a termésmennyiséget, hogy szinte már foglalkozni sem volt érdemes vele. A megoldás az lett volna, ha vásárolhatnak ismét első generációs (UT-1) vetőburgonyát, de erre nem volt módjuk. Maradt hát a sokszor megalázóan hiábavaló erőlködés, a csakazértis kertészkedés.
Az Autonómia Alapítvány támogatása ebből kifolyólag a támogatott családok esetében a megfelelő vetőanyag, a műtrágyák és növényvédőszerek megvásárlásával nem csupán egy mezőgazdasági évre terjedt ki. És ez a haszon, a soha műtrágyát, trágyát nem látott kertek talajerő-utánpótlása, a megfelelő vetőanyag-kiválasztás és -beszerzés vagy a megfelelő növényvédőszerek megismerése túlmutat még a kezdetekben kitűzött alapítványi célokon is.
A Ó98-as program eredményeit megismerve az Autonómia Alapítvány az 1999-es évre is meghirdette konyhakerti pályázatát. Bízunk benne, ezzel a lehetőséggel újabb rászoruló családoknak adunk a saját konyhakert megművelésére lehetőséget, esélyt arra, hogy ismét sok település lakói bizonyíthassák be: az összefogás és egymás iránti türelem ha nem is feltétlen rózsát, de krumplit, répát és még sok fontos dolgot terem. A gyerekekkel foglakozó intézmények pedig még több fiatallal ismertethetik meg a kertművelés fortélyait.
