Az Ökotárs Alapítvány és az Autonómia Alapítvány közös programja
A nemzetek között és azokon belül állandó egyenlőtlenséggel, egyre nagyobb
szegénységgel, éhínséggel, egyre rosszabb egészségi állapottal és
írástudatlansággal kell szembenéznünk, miközben pusztítjuk a környezetet,
amelytől az életünk függ. Pedig ha a környezet és a fejlődés összehangolására
nagyobb figyelmet fordítunk, kielégíthetjük alapvető szükségleteinket,
javíthatnánk az életszínvonalunkon és jobban meg tudnánk óvni az
ökoszisztémát, megalapozva ezzel egy biztonságosabb, virágzóbb jövőt.
(Beszámoló az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlődési Konferenciájáról,
Rio de Janeiro, 1992. június 3-14., Bevezetés, Első fejezet)
A Rio-i Nyilatkozat egy globális problémára hívja fel a figyelmünket: a szegények jelenlegi alapszükségletei és az ökoszisztéma jövőjének bizonytalansága közötti feszültségre. Az 1. Fejezet 1.5 bekezdésében ezt a problémát az átmeneti gazdaságokra vetítik ki.
A 21. Napirendben meghatározott programterület megvalósításakor különös figyelmet kell fordítanunk az átmeneti gazdaságok egyedi körülményeire. Észre kell vennünk, hogy ezek az országok a gazdasági átalakulás közben előreláthatatlan nehézségekkel néznek szembe, amely esetenként jelentős társadalmi és politikai feszültségekkel jár.
A kihívás
Számunkra mindig nagy kihívást jelentett, hogy összeegyeztessük a környezet védelmét a helyi munkanélküli romák közvetlen érdekeivel. A mi definíciónk szerint a fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy olyan stratégiákat és tevékenységeket dolgozunk ki, amelyek kielégítik a helyi közösségek szükségleteit, miközben megvédik, fenntartják és elősegítik a humán és természeti erőforrásokat, amelyekre a jövőben még szükség lesz. Ezáltal elkerülhetővé válnak a visszafordíthatatlan környezeti változások.
A kisebb, elmaradott területek, régiók fejlődésének egyik legfőbb akadálya az, hogy külső erőforrásoktól függnek. Ennek következtében szinte képtelenség a helyi ismereteket, erőforrásokat mozgósítani és a helyi közösség javára fordítani azokat. A kívánt fejlődés helyi akadálya az egyes érdekcsoportok, a civil társadalom és az önkormányzatok szereplői közötti kommunikáció és együttműködés hiánya, egymás képességeinek, hagyományainak kölcsönös lenézése. Az ellentmondás itt még nagyobb, az emberiségnek rá kell döbbennie, hogy a globális környezeti problémák megoldása érdekében a kulturális és természeti örökségekre kellene építeni.
A közös program erőforrásai
Az Autonómia Alapítvány 1990-ben jött létre, és azóta a szegénység/cigányság programterület keretén belül mintegy 500 projektet támogatott, nagy tapasztalatra tett szert a helyi cigány szervezetekkel való együttműködésben, segítséget nyújtott jövedelemteremtő és érdekvédelmi projektjeik megvalósításában. Az ágazatban egyedülálló monitorozási rendszert fejlesztett ki, hogy elősegítse a támogatottak és az adományozók közötti horizontális kapcsolat és kölcsönös megértés kialakulását.
Megalakulása óta az Ökotárs Alapítvány a nonprofit szervezetek és helyi önkormányzatok összesen 550 projektjét finanszírozta. Adományosztó és egyéb, például szakmai segítséget és továbbképzést nyújtó programjainak köszönhetően az alapítványok nagy szakértelemre és tapasztalatra tettek szert a 21. Napirend helyi szintű megvalósításának területén.
A megoldásra váró problémák
Romák
- munkanélküliség, szegénység
- kirekesztettség
- önbizalom hiány
- a szervezetek számára szükséges erőforrások hiánya
- külső erőforrásoktól való függőség
- a globális és helyi környezeti problémák hiányos ismerete és megértése
- a hagyományos szakmák el nem ismerése
|
Környezetvédők
- helyi partnerek hiánya
- a szervezetük számára szükséges erőforrások hiánya
- a fenntartható fejlődéshez szükséges napi teendők elvégzésére való lehetőség hiánya
- a vidéki fejlesztés fontosabb helyszínein a megfelelő partnerekkel való kapcsolat hiánya (falusi szegények és cigányok)
- külső erőforrásoktól való függőség
- a cigányok helyzetének hiányos ismerete és megértése
- vállalkozói ismeretek hiánya
|
A partnerek szakismeretének kölcsönös átadása
- hagyományos szakmák
- vállalkozói szellem
|
- képesség a hagyományos cigány szakmákon alapuló programok kifejlesztésére
- fenntartható fejlődés megvalósítása
|
A program
A Zöldmunka Program célja, hogy a környezetvédelmi szervezetek és a cigány csoportok közösen birkózzanak meg a környezeti problémákkal, miközben munkalehetőséget teremtenek a helyi munkanélküli romák számára. Nem jellemző, hogy környezetvédelmi ügyeket a középosztály támogatná, és ezek a hátrányos helyzetben lévő közösségeket gyakran nem is érintik közvetlenül. Ugyanakkor számos elmaradott településen a legtöbb cigány ember súlyos környezeti állapotok között él. Ezért azokon a területeken, ahol nagy a munkanélküliség és a szegénység, olyan projektekre van szükség, amelyek egyszerre oldják meg a környezeti problémákat és teremtenek munkalehetőséget, növelve a közösségi szolidaritást.
A két alapítvány 1997-ben közös programot indított, amelynek a keretében az együttes erőfeszítés és tapasztalat, a helyi cigány és nem cigány lakosság együttműködése pozitív eredményeket ígér a fenntartható fejlődés területén. A döntéseket a két alapítvány kuratóriuma közösen hozza.
Az I. és II. fázisban 37 Zöldmunka projektet támogattunk, amelynek során sok cigány ember jutott munkához. A legtöbb program a cigány csoportok, a kisebbségi önkormányzatok és a környezetvédelmi szervezetek magas szintű együttműködésén alapult. A projektek a közvetlen lakókörnyezet javítására (mint például hulladékgyűjtés, szemétszállítás), illetve a fenntartható fejlődés megteremtésére irányultak.
Együttműködés a szemét eltakarítása érdekében
Kerecsend község Magyarország észak-keleti részén található. A lakosság jelentős része cigány származású. A legtöbben a Laskó-patak völgyében laknak. Mivel a településen évek óta nincs szemétszállítás, a hulladék a patak medrében és partján felhalmozódott, elzárva a víz útját és fertőzéseket okozva a gyermekek körében. A helyi kisebbségi önkormányzat és az Életfa környezetvédelmi szervezet közösen oldotta meg a problémát: cigány munkanélkülieket alkalmaztak közhasznú munkásként, hogy tisztítsák meg a patakot, és az így rendezett földterületen kerteket alakítsanak ki. A háztartási hulladék összegyűjtését is megoldották, a településen lakó családok számára szemeteskukákat vásároltak. Közben a városi hatóságokkal folytatott tárgyalások eredményeképpen a szemét megfelelő helyre történő elszállítása szintén megoldódott.
A III fázisban, 1998-ban, a cigány és nem cigány szervezetek együttműködésének támogatására helyeztük a fő hangsúlyt. A program célja nem csupán az ideiglenes együttműködés volt, hanem a közös munka fontosságának kölcsönös megértése.
A célkitűzést tanfolyamok segítségével sikerült elérni, amelyeken olyan pályázók vehettek részt, akik sikeresen hajtották végre a Zöldmunka I. és II. programokat. A 28 jelentkező közül az I. fordulóban 9-en nyertek támogatást a projektek kidolgozásához. A pályázók maximum 300.000 forintot kaptak a projektek kifejlesztésére, amely a szakértői és tanácsadói díjakat fedezte. Az első fordulót az Ökotárs Alapítvány finanszírozta, szervezte és vezette, amelynek során nagyfokú képzési gyakorlatra tett szert.
A támogatottak számára szervezett három napos képzést a fenntartható fejlődés érdekében a civil szervezetek által létrehozott központokban tartották. A résztvevők megtapasztalhatták, hogy az elmélet hogyan működik a gyakorlatban. Az egyes projekteket szakértők, illetve cigány és nem cigány civil szervezetek tagjai körében vitatták meg. Ez jó alkalomnak bizonyult a potenciális konfliktusok feloldására, egymás megismerésére, és váratlan pozitív tapasztalatok szerzésére olyanoktól, akik egy számukra ismeretlen, félelmetes csoporthoz tartoznak. A rég elfelejtett, látens szakmák új életre keltek, a résztvevők magabiztossága látványosan nőtt.
A két alapítvány szakértőinek munkája eredményesnek bizonyult, ahogy az az ötlet is, hogy mindkét programfelelős részt vett a pályázók képzésén. A tanfolyam a két partner képességeinek növelése, a társadalom különböző szektoraiban szerzett tapasztalatok szerzése és az új szakmák fejlesztése szempontjából is rendkívül eredményes volt.
A III. forduló első lépésében elkészült pályázatok 1998 decemberében kerültek a kuratórium elé. A szervezeteknek bőven volt idejük a projektek kidolgozására, van néhány nagyon ígéretes projekt.
Közös szilvalekvár készítés
Egy helyi közösségben a cigányok korábban gyógynövények gyűjtésével foglalkoztak, amely hagyományos roma tevékenységnek számított. Nemrégen azonban rájöttek, hogy van néhány rég elfelejtett gyümölcsfa a környéken. Így elkezdtek szilvát, körtét és almát szedni, amelyet megettek illetve eladtak, de a megmaradt gyümölcsökkel nem tudtak mit kezdeni. Az új projekt a hagyományok szerinti feldolgozásra irányul: lekvárt készítenek a gyümölcsből, amelyet a környéken árulnak majd. A projekt részeként feltárják a hagyományos eljárásokat, a vidékre jellemzően a lekvárt vegyszerek nélkül készítik, majd értékesítik az árut.
Közös bio-tégla gyártás
Egy másik településen a kőművesség számít hagyományos cigány szakmának, amelyet évek óta nem gyakorolnak már, mivel a feltevések szerint a cigányok által készített sárból tapasztott tégla nem kelendő. A környezetbarát építőanyagok azonban egyre divatosabbá válnak a középosztály körében. A projekt lényege a hagyományos cigány szakma és a modern piaci értékesítés kombinációja.
Együttműködés a fenntartható erdőgazdálkodás érdekében
A fenntartható erdőgazdálkodás megoldása sürgető kérdés Magyarországon, mivel számos erdőt privatizáltak, így azok az új tulajdonosok gyors nyereségszerzési vágyának áldozatává váltak. Az erdők fenntarthatóságának biztosítása az egész társadalom feladata. Ugyanakkor egyre nehezebb megszerezni a falusi szegény emberek számára szükséges tűzifát - a kidőlt fákat eddig szabadon összegyűjthették, az erdőkre azonban most őrök vigyáznak. A romák hagyományos erdőgazdálkodási szakértelme hasznos lehet a fenntarthatósági kritériumok teljesítésében, anélkül, hogy visszafordíthatatlan károkat tennének az ökoszisztémában. A projekt keretében elegendő fát gyűjthetnek, hogy az emberek fűteni tudjanak a télen, és némi jövedelem is származna a tevékenységből azáltal, hogy az erdészet helyi cigányokat alkalmaz a munka elvégzésére.
Eddigi tanulságok
- a romák vállalkozói szellemet hoznak a programba
- a környezetvédelmi nonprofit szervezetek a helyi fenntartható programok megtervezésében és kivitelezésében érvényesülhetnek
- a hagyományos szakmák megerősítése nem csak gazdasági, hanem társadalmi erőt is ad a perifériára szorult cigány közösségek számára
- egymás mindennapi kultúrájának megismerése mindkét fél számára pozitív élményt jelent
- egyértelműen nőtt a valószínűsége, hogy a résztvevők belátható időn belül önfenntartóvá válhatnak, függetleníthetik magukat a külső erőforrásoktól
- váratlan tapasztalatátadás és -csere, a hatékonyság megsokszorozódása
- az adományozók nagy és gyors elvárásai elkerülhetetlen kudarcba fulladnak - ezért kisebb lépésekre van szükség
- minél több elem épül be a fenntarthatósági projektekbe a termelési és értékesítési körből, annál kiszámíthatóbb a siker.
Meggyőződésünk szerint a társadalom számára elengedhetetlen, hogy az adományozók, közvetítők és fejlesztési szakemberek olyan programokat dolgozzanak ki, amelyek a fejlődést a helyi erőforrások és szakismeretek bevonásával kívánják elérni.
A program megvalósítását az alábbi adományozók tették lehetővé:
A British Know How Fund, a Pew Charitable Trust,
és a két alapítvány fő adományozói:
a Névtelen Adományozók, a Ford Foundation, a German Marshall Fund of the U.S.,
a Mott Foundation, a Rockefeller Brothers’ Fund, és a magyarországi Soros Alapítvány.
